Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. – Világörökség és kezelése

Cím:
Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. – Világörökség és kezelése
Kiadó:
Infota
Kiadás éve:
2009 március
Oldalak száma:
257

Örökségekről képeskönyvet, albumokat szoktak kiadni, ezúttal viszont újszerű, tudományos igényű vizsgálat tárgyaként először jelenik meg ilyen jellegű kiadvány Magyarországon. Nemcsak a szakemberek részére készült, hanem lehetőséget ad a felhasználásra a szakirányú oktatásban mind az oktatók, mind a hallgatók részéről. A tanulmányok egy része pedig az alap- és középfokú iskolákban tarthat igényt érdeklődésre. Célközönségünknek tartjuk a magyar világörökségi helyszínek kezelőit, üzemeltetőit, vagy egyszerűen az ott élő érdeklődők szélesebb köreit.

A bevezetőt Francesco Bandarin az UNESCO Világörökség Központjának igazgatója írta. Az első részben a Régészeti örökségvédelem aktuális kérdéseit vizsgálja Visy Zsolt a Pécsi Tudományegyetem professzora, Zsidi Paula Aquincum igazgatója és Jankovich B. Dénes a KÖH igazgatója. Az örökségi helyszínek típusaival, kezelésével, hasznosulásának összetett gondjaival több tanulmány foglalkozik. Az ipolytarnóci ősmaradványok világörökségi nevezésének tanulságairól Szarvas Imre, a történeti táj komplexitásáról Tétényi Éva , két kulturtáj Hortobágy és Fertőtáj kapcsán pedig a természet és kultúra összefonódásáról Aradi Csaba, Szilágyi Gábor és Fersch Attila számol be.

Fontos szerepe van a túlélésben a gazdasági szerepnek, amelynek legkiemelkedőbb példája. A Pannonhalmi Bencés Főapátság gazdasági életének elemző bemutatása, továbbá a reklám sem idegen eszköz a Borkultúra és örökség kapcsolatában.

Végezetül a világörökség, örökségvédelem magyarországi tapasztalatairól és jövőjéről a két legilletékesebb tollából Fejérdy Tamástól és Tardy Jánostól olvashatunk összefoglaló tanulmányokat.

Az ITA kiadványának célja, hogy a helyszínek esztétikai szépségségét és a szakmai szempontokat ötvözze a technikai és pénzügyi aspektusok leírásával, utat mutatva az ennek eredményeképpen létrehozható, bevételt eredményező gazdasági hasznosításra.
Cím:

Előszó

Írta:

Kiss Ferenc

Oldalszám:

1 – 2
Cím:

Bevezető

Írta:

Francesco Bandarin

Oldalszám:

3 – 4
Cím:

Régészeti örökségvédelem a múló időben

Írta:

Visy Zsolt

Oldalszám:

5 – 18

A régészet és a régészeti örökségvédelem jelentősége világszerte, így Magyarországon is egyre növekszik. A földben és vízben lévő régészeti örökség a magyar állam tulajdona, így az utóbbi tíz évben több törvény és rendelet született e témában, új örökségvédelmi hivatalok jöttek létre a kulturális örökség kezelésére, és a nagyobb régészeti ásatások lebonyolítására. Mindezeknek az intézményeknek és a múzeumoknak, tudományos és felügyeleti munkatársaiknak elsőrendű feladata a szimpátia növelése a régészet iránt, a régészeti lelőhelyek és műemlékek megőrzése és kezelése. A hazai és a nemzetközi szervezeteknek, elsősorban az ICOMOS-nak és az ICAHM-nak is nagy a felelőssége ezeknek a törekvéseknek a valóra váltásában.
Cím:

Aquincum a római limes világörökségi helyszíneinek várakozó listáján

Írta:

Zsidi Paula

Oldalszám:

19 – 28

Európa fővárosai sorában Budapest különleges adottsága, hogy három nagy történelmi városmagja van. A turisták által sokan látogatott Budai Vár mai képe a középkort, a pesti Belváros a 19. századot jeleníti meg. De bármelyik városrészben is sétálunk, tudnunk kell, hogy a főváros fontosabb útvonalai a római kori városelőd, a legrégebbi történelmi városmag, Aquincum településszerkezetét idézik. A dunai panorámát uraló Gellért-hegy, mely egy időszakban a rómaiak vallási központja volt, a római limesút vonalán haladó Fő utca, valamint Óbuda számos utcája és tere, a városképbe illeszkedő tucatnyi római kori építészeti emlék egyaránt az egykori provinciaszékhely emlékét őrzi. A Római Birodalom határfo-lyójának, a Duna folyását figyelembevéve, római mérnökök tűzték ki a limes mentén azt az úthálózatot, amelyet a magyar főváros mai városszerkezete is követ.
Cím:

A régészeti örökség helyzete Magyarországon

Írta:

Jankovich B. Dénes

Oldalszám:

29 – 54

Az összefoglalás adatokkal alátámasztva kíván átfogó képet adni a régészet örökség helyzetéről, elsősorban nem szakmaibeliek számára. Ezért első fejezetében a régészeti örökség fogalmát, annak megjelenési formát és mennyiségét taglalja. A régészeti örökség mennyisége két adatsor alapján határozható meg: a lelőhelyek száma, illetve a már múzeumba került régészeti tárgyak száma alapján. Az erre vonatkozó adatokat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikai jelentései szolgáltatják. Külön fejezet foglalkozik a régészeti örökség állapotával, ismertetve egyben a veszélyez-tető tényezőket is. Az örökség védelme című fejezetben a jogszabályok és az intézményrendszer ismertetése mellett a szerző foglalkozik a szakemberek számára, képzettségi szintjére vonatkozó adatokkal, majd pedig a régészeti feltárások fajtáit, azok szerepét és jelentőségét mutatja be. A közlemény záró fejezete a fenntartható fejlődésnek azokat a lehetséges módozatait mutatja be, amelyek a régészeti örökség védelmét is figyelembe veszik.
Cím:

A világörökség és Magyarország – feljegyzések 2000-től napjainkig

Írta:

Bassa Lia

Oldalszám:

55 – 70

Az UNESCO Világörökség Egyezmény működésének megismeréséhez szükséges áttekinteni Magyarország csatlakozásának hatásait, az épített, természeti, tárgyi és szellemi örökség típusait és ezek megőrzését, bemutatását a hazai helyszíneken. A már felvett és várományosi helyszíneknek kötelezettségei vannak, melyek technikai, szervezési, információmenedzsment megoldásokkal illeszkednek a kultúra, gazdálkodás, turizmus egészébe. Mindez feladatot ró az örökségvédelemre és az oktatásra is.
Cím:

A szellemi és tárgyi örökségek bemutatása a tájházak példáján

Írta:

Buskó Nóra – Debreczeni Tímea -Király Krisztina – Mogyorósi Mária – Szabó Kinga

Oldalszám:

71 – 98

Sokan hallottuk már: Ha ismered a múltadat, könnyebben rátalálsz arra az útra, ami a jövőd felé vezet. Hát, ismerjük meg! Figyeljünk, tanuljunk, szívjuk magunkba a hosszú évek alatt összegyűlt bölcsességet! És ha már érezzük ennek erejét, engedjük, hogy mások is segítségül hívhassák a múltat tíz, ötven, száz év múlva. Az ország négy különböző részén vizsgáltunk tájházakat, a különbségek feltárásával. Szempontrendszer alapján végeztük az elemzést, tanulmányoztuk a marketinget, a bemutatott tárgyakról szerezhető információ mennyiséget, annak formáját és még sok olyan jellemzőt, melyek segíthetnek abban, hogy feltárhassuk az előnyöket és felfedhessük az esetleges hibákat.
Cím:

A Pannonhalmi Bencés Főapátság gazdasági életének elemző bemutatása

Írta:

Fábián Lóránt Hevér Boglárka Ludvig László Rátkai Enikő Zsiros Boglárka

Oldalszám:

99 – 126

A világörökségi címmel bíró Pannonhalmi Bencés Főapátság működésének gazdasági életével ismerkedhetnek meg az olvasók. Több lábon áll az apátság e téren. A legnagyobb profitbevétel az Apátságnak a vállalkozási tevékenységeiből származik. Évről évre igyekszik bővíteni vállalkozásait, új területek kiemelésével, illetve már jól működő tevékenységeinek erősítésével. Nagyon fontos, hogy a profitmaximalizálás nem szoríthatja háttérbe a katolikus értékeket és szellemiséget. A profit ugyanis csak közvetett cél, amely csak segíti az apátsági célok elérését. A rendelkezésre álló kiegészítő szolgáltatásokat is beleértve, az Apátság építészeti adottságai, történelmi és kulturális öröksége, művészeti és tudományos gyűjteményei, botanikai és ornitológiai látnivalói, gyógynövény- és szőlőtermesztési kultúrája olyan komplex turisztikai szolgáltatáscsomag összeállítására ad lehetőséget, amely a monostorban élő szerzetesek személyes életterének tiszteletben tartásával biztosítja a helyi turizmus fenntartható fejlesztését, illetve a turizmushoz kapcsolódó vállalkozások eredményességét.
Cím:

Komplex örökségünk, a történeti táj

Írta:

Tétényi Éva

Oldalszám:

127 – 138

A történeti tájakon hozzáadott értékként ismerik el a kultúrák, társadalmak találkozásának nyomait. Korunkban a jelen állapot egyszerre viseli magán a mai ember kezének óvó, romboló vagy építő jegyeit, akárcsak a letűnt századok civilizációinak hátrahagyott jeleit. A már részben védettséget élvező területeken az integrált, komplex védelmi stratégiák kidolgozása hozhat eredményt, és megelégedettséget a folyamat minden szereplője számára. Ilyen területeken a szigorú, statikus védelem éppolyan kárt tehet, mint a megkötöttségek nélküli fejlesztések, ezért kell törekednünk a társadalmi konszenzuson alapuló és a természeti környezettel összehangolt fenntarthatóságra, ami esetenként más és más, és sokszor szinten tartást, vagy visszafejlesztést jelent.
Cím:

Az ipolytarnóci ősmaradványok világörökségi nevezésének tanulságai

Írta:

Szarvas Imre

Oldalszám:

139 – 150

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok természetvédelmi terület 20 millió éves emlékhelye a Föld nevű bolygó páratlan geológiai értékei közé tartozik. Eme rendkívüli földtani örökség hivatalos elismerését, világörökségi rangra emelését mégis számtalan tényező nehezíti. De ezek egyike sem a régmúltból fakad. A terület központi magja 2003 évi világörökségi nevezésének és előéletének viszontagságai nem akármilyen tanulságokkal szolgálnak. A pótlólagosan benyújtott globális összehasonlító elemzés megállapításaival összhangban és a szakértői vélemény revideálásával a 2004 évi Világörökségi Bizottság ülésén kompromisszum született. A terület univerzális értékeinek teljes körű elbírálásához további vizsgálatok szükségeltetnek, a terület fennmaradt a várományosi listán.
Cím:

Táj és kultúrák találkozása a természet vonzásában

Írta:

Fersch Attila

Oldalszám:

151 – 164

Úgy a magyar, mint az osztrák oldalon, az egész Fertő-tó és környéke elnyerte a Világörökség címet a kultúrtáj kategóriában 2001. decemberében. A mintegy 15-20 000 éves sekély sós sztyepptó a kezdetektől meghatározza az itt élők életét, és viszont, azaz a szelíd tájgazdálkodás a természeti értékekre is jótékonyan hat. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, atlanti) találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű nádas mocsár. Az ember által évszázadok óta művelt nádgazdálkodás, halászat, a tó környéki pusztai területeken a pásztorkodás, mind olyan tevékenységek, amelyek közvetve segítik az élőhelyek és fajok sokszínűségének fenntartását. Jól megfér mindezek mellett a rómaiak óta művelt szőlőkultúra a Fertő-melléki dombokon. Kétezer éves civilizáció emléke a római kori kőfejtő Fertőrákosnál, vagy a Mithrasz-szentély, ahol egykor perzsa legionáriusok áldoztak istenüknek. A Világörökség részét képezik többek között olyan történelmi és kulturális értékek, mint Ruszt, egykori legkisebb magyar szabad királyi város belvárosa, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezete, vagy a magyar Versailles-ként számon tartott Esterházy-kastély Fertődön. A Világörökség részét képezik még a hagyományos magyarországi faluképet megőrző Fertő-menti falvak is.
Cím:

Világörökség és Hortobágy

Írta:

Aradi Csaba– Szilágyi Gábor

Oldalszám:

165 – 192

A hortobágyi Puszta a magyarságot jelképező szimbólumok egyike. Az évszázadokon keresztül megőrzött tengersík vidék otthont adott jószágnak, pásztornak és betyárnak, vonuló, kóborló és fészkelő madaraknak, különleges só- és melegtűrő növényeknek és a romantikus történeteket életre keltő elmének. Egy ideje nemcsak a magyaroknak fontos e táj, 1999-ben a Puszta elfoglalta az őt megillető helyet a Föld ezernél is kevesebb egyetemes értéke között: a Világörökség része lett. Az alapvetően füves, sztyeppei tájba ékelődő természetes és mesterséges vizes élőhelyek is nemzetközi jelentőségűek, védelmüket a Ramsari Egyezmény is erősíti. A Hortobágyi Nemzeti Park jelentős része UNESCO Bioszféra Rezervátum is, vagyis olyan terület, ahol a természet az úr, és a természeti folyamatok és állapotok, a veszélyeztetett fajok, élőhelyeikkel együtt hosszú távon megőrizhetők, megőrizendők.
Cím:

Borkultúra és örökség

Írta:

Ahsbahs Krisztina – Erdélyi Lajos – Horváth György Ádám –Tremmel Gábor

Oldalszám:

193 – 212

Magyarországon már több mint ezer éve termelnek bort, és az ezzel együtt meghonosodott hagyományok a magyar kultúra részévé váltak. A magyar bor méltán népszerű belföldön, de a külföldi piacokra eleddig szinte nem is sikerült betörnie. Nemrégiben Magyarország egyik leghíresebb borvidéke UNESCO világörökségi címet kapott. Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a magyar bor esetében mi módon nyílna lehetőség a világörökségi cím, valamint a borral kapcsolatos örökség kihasználására a borok külföldi marketingje esetében.
Cím:

Örökség, védelem – ma, holnap

Írta:

Fejérdy Tamás

Oldalszám:

213 – 234

A (kulturális) örökségről és védelméről; a mai és prognosztizálható kihívásokra adható eredményes válasz megtalálásában lehetséges szerepéről szóló írás áttekinti a műemlékvédelem / örökségvédelem közötti viszonyban bekövetkezett váltás nyomán kialakult mai helyzetet. Foglalkozik az örökségi értékek megóvása szempontjából jelentős, a következő időszakra valószínűsíthető trendekkel; megkísérli felvázolni és megválaszolni a nagyobb távlatban az örökségvédelem előtt álló kérdéseket. A vállaltan közép-európai nézőpontú tanulmány általánosabb nemzetközi ismeretekre is támaszkodik, kiemelten az UNESCO Világörökség Egyezmény alkalmazása során megismert tapasztalatokra.
Cím:

Gondolattöredékek a világörökségi címről – magyar szemmel, és némi tapasztalattal

Írta:

Tardy János

Oldalszám:

235 – 251

Magyarország 1985-ben csatlakozott az UNESCO Világörökség Egyezményhez. Szerző alkotó részese lehetett a magyar világörökség helyszínek bővítési folyamatának, amelynek során Magyarország 1995 és 2002 között hat új helyszínnel gyarapította a világörökségi listát. Az új helyszínek szakmai előkészítése, az előterjesztés és a döntési folyamat megannyi tapasztalattal, tanulságokkal szolgált. Az írás szerzője két évtized világörökségi gyakorlatának epizódjaiból válogatott egy csokorra valót, abban a reményben, hogy azok egyike-másika, a papírra vetett javaslatokkal együtt a jövőt illetően is tanulságul szolgál.